Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 14. —Olvassuk: I.Péter2:13-17.

„Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai..(Gál. 5:13/A)

Nevettem, amikor egy papagály oly nagy erőlködéssel próbált egy faágról a földre jutni. Hiábavalónak bizonyult minden módszere. Gúnyos nevetéssel mondtam: „Buta madár, hát van szárnyad, miért nem repülsz?” A tulajdonos így felelt. „A papagály szárnya le van vágva, hogy ne tudjon elrepülni.” Szomorú látvány volt a madár kínlódását nézni, ahogy hátára fordult, szerélgette a lábát, körbe járt, amíg végül fáradtan és szédülten a földre pottyant.

Többet nem nevettem, mert a papagály szimbólummá vált előttem. Azok jutottak eszembe, akik úgy tesznek, mintha szabadok lennének ezen a földön, de mégsem azok. Lelki szárnyukat lemetszette az istentelenség, a hamis tanítások, a szeretetlenség, a vagyon-szeretet ollója és így földhöz kötöttekké, saját problémáik között vergődőkké, élő halottakká váltak. Az ilyeneknek hiába mondjuk: „Hát miért nem tudtok úgy élni, ahogy a Krisztust követők élnek?” Nem tudnak, mert talán nem is hallottak még igaz evangéliumot Krisztusról!

Bizonyságot tettél már Megváltódról szóval és életeddel az Ilyeneknek? Ne légy érzéketlen irányukban. Magyarázd meg nékik, hogy van magasabb, tisztább világ hit által Istenben és az Ő Igéjében. De vigyázz, hogyan közeledsz hozzájuk! Igazában megcsonkítva, csak látszanak szabadnak.

IMÁDKOZZUNK: Segíts, Istenünk, hogy lelki szabadságra vezérlő, bizonyságtevő gyermekeid lehessünk, a Krisztus nevében. Ámen.

— Kit tudok Krisztushoz vezetni? —

Nancy Eastridge (Texas)