Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

„Aki tőled kér, adj neki; és aki tőled kölcsön akar kérni el ne fordulj attól.” (Máté 5:42) Férjem és én új helyre költöztünk pár évvel ezelőtt. Csendes, nyugodt, barátságos emberek voltak szomszé­daink, de egyik sem vallotta magát keresztyénnek. Na­pi jókívánságaikat mindig telefonhasználat, valaminek kölcsönkérése követte, annak ellenére, hogy közelebbi baráti kapcsolat még nem alakult ki közöttünk. Lassan rájöttek, hogy mi keresztyének vagyunk, mivel minden vasárnap látták, hogy megyünk a templomba. Életmó­dunkkal igyekeztünk bizonyságot tenni hitünkről előttük. Amikor férjemet mentem látogatni egy nap a kórház­ba, leszállván az autóbuszról, megbotlottam, elestem és eltörtem a lábamat. 14 napig kórházban feküdtem. Ami­kor hazakerültem, szomszédaink sorban jöttek látogató­ba, ez alkalommal nem kérni, hanem segítséget és sze­­retetet nyújtani. Különleges ajándék volt számomra, hogy helyettem ők látogatták a férjemet, aki még min­dig kórházban volt. Ha tudatlanul is, de áthidalták a sza­kadékot, ami eddig elválasztott bennünket a szorosabb, melegebb kapcsolattól. Anyagi javak adása, szíves köl­csönzése lelki javakban térülhet vissza. Isten így fizet. IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, segíts, hogy hitün­ket és szeretetedet tükrözhessük életünkkel. Ámen. — Amint vetünk, úgy aratunk. — Amalia R. de Liberona (Chile) SZOMBAT, JANUÁR 9. — Olvassuk: Máté 5:38-48.

Next

/
Oldalképek
Tartalom