Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

„Aki tőled kér, adj neki; és aki tőled kölcsön akar kérni el ne fordulj attól.” (Máté 5:42)

Férjem és én új helyre költöztünk pár évvel ezelőtt. Csendes, nyugodt, barátságos emberek voltak szomszédaink, de egyik sem vallotta magát keresztyénnek. Napi jókívánságaikat mindig telefonhasználat, valaminek kölcsönkérése követte, annak ellenére, hogy közelebbi baráti kapcsolat még nem alakult ki közöttünk. Lassan rájöttek, hogy mi keresztyének vagyunk, mivel minden vasárnap látták, hogy megyünk a templomba. Életmódunkkal igyekeztünk bizonyságot tenni hitünkről előttük.

Amikor férjemet mentem látogatni egy nap a kórházba, leszállván az autóbuszról, megbotlottam, elestem és eltörtem a lábamat. 14 napig kórházban feküdtem. Amikor hazakerültem, szomszédaink sorban jöttek látogatóba, ez alkalommal nem kérni, hanem segítséget és szeretetet nyújtani. Különleges ajándék volt számomra, hogy helyettem ők látogatták a férjemet, aki még mindig kórházban volt. Ha tudatlanul is, de áthidalták a szakadékot, ami eddig elválasztott bennünket a szorosabb, melegebb kapcsolattól. Anyagi javak adása, szíves kölcsönzése lelki javakban térülhet vissza. Isten így fizet.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, segíts, hogy hitünket és szeretetedet tükrözhessük életünkkel. Ámen.

— Amint vetünk, úgy aratunk. —

Amalia R. de Liberona (Chile)

SZOMBAT, JANUÁR 9. — Olvassuk: Máté 5:38-48.