Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1982-03-01 / 2. szám
„Monda azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” (Ján.11:21) Amint Lázár feltámadásán gondolkoztam, szíven ütöttek Márta szavai: „Uram, ha itt lettél volna...” Igen, ezeket a szavakat életünk minden területére alkalmazhatnánk. Ha Jézus velünk lett volna — gondoljuk — nem vallottunk volna kudarcot, nem éreznénk lelkiismeretfurdalást megtett és meg nem tett dolgok miatt, nem lennénk a depresszió és tehetetlen harag rabjai időnként, embertársunk felé. Lázár négy napja halott volt, s már el is temették. Kicsit mi is halottak vagyunk, ha az Úr nincs itt a szívünkben. Ezekben a feszültséggel teli időkben — amikor dermedten fekszünk sírunkban s tehetetlenek vagyunk a harcokkal, nyugtalansággal, depresszióval, karaggal és félelemmel szemben — meg kell hallgatnunk Krisztus parancsolóan hívó hangját: „Gyere elő! ” E böjti időszakban hívjuk az Urat, hogy a feltámadás csodájával keltse új életre halott szívünket is. Kegyelmének és szeretetének ereje elevenítse meg halott életünket. IMÁDKOZZUNK: Hatalmas Isten, hadd halljam meg hívó hangodat, amint engem szólítasz: „Gyere elő,” hogy legyen bátorságom leszakítani magamról életemnek nemkívánatos részeit. Köszönöm az ígéretedet, hogy mindig velem maradsz, hogy igazából élhessek. Halld meg imámat, óh Istenem, az én Uram és Megváltóm, Jézus Krisztus érdeméért, Ámen. — Az Isten életet hozhat ki a halálból. — Jean Das (India) SZERDA, MÁRCIUS 31. — Olvassuk: Ján. 11:20-27