Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„Ami Istenben láthatatlan... a világ teremtésétől fogva az Ő alkotásaiból megértetvén megláttatik.” (Róm.

1:20)

Mivel az ember szeme előtt a természet nyitott könyve áll úgyszólván állandóan, Isten igéje nyilván azért veszi legszívesebben lelki dolgok érzékeltetésére a szemléltető képet.

Csak ne fussunk át könnyedén a szavakon, hanem mindig nézzünk bele abba a gazdag tartalomba, mely ott van szinte minden szó mögött, s csodálatosabb tájak tárulnak fel bennünk, mint bárminő más felfedező úton. Mikor pl. az Úr sashoz — nem pedig a dögevő saskeselyűhöz — hasonlítja magát. Vagy a juhok pásztorához.

Isten Lelke, ha kéred Őt az Ige olvasásakor, minden szónál egy csodálatos mikroszkópot ad eléd, mely a közönségesnek tűnő fűszál metszetében változatosabb képet tár fel előtted, mint a legpompásabb szőnyeg.

S akkor megérted: miért tudott erről a zsoltáros oly elragadtatással beszélni. Nem ő volt rajongó, hanem az az érzéketlen tuskó, aki nem talál benne semmit, ami megragadná. Az ilyen ember hasonló ahhoz, aki Munkácsy „Ecce homo”-jában sem lát mást, mint egy nagy darab vásznat, meg egy csomó festéket.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, ki alkotásaidban nemcsak mindenható erődet mutatod meg nekünk, de gondoskodó és megmentő szeretetedet is, nyisd meg lelkünk megvakult szemét, hogy lássunk. A világ mindennel csak elkápráztatni igyekszik, hogy csalogasson, vagy megfélemlítsen. Hadd lássuk meg, hogy Te vagy egyedül a mi menedékünk; békességünk, erőnk és örömeink forrása. Ámen.

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 20. — Olv.: Róm. 1:16-23.

Nagy István (Winnipeg)