Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1981-09-01 / 5. szám
KEDD, SZEPTEMBER 15. — Olvassuk: Ezs. 41:8-13. „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs. 41:10) Hatalmas vihar dühöngött kinn, villámok csapkodtak a ház körül, és én próbáltam nyugtalanságomat hároméves unokám előtt leplezni. Ö pedig megcirógatta a karomat, és azt mondta: „Ne félj Nagymami. Az egész csak messze fenn, az égben van.” Ahogy az arcára néztem, meghatódtam, hogy mennyire törődik velem. Később meg én bátorítottam. Amikor este próbált elaludni, kért, hogy ne oltsam el a villanyt. Megnyugtattam, hogy nincs semmi félnivaló a sötétségtől. Leoltottam a nagyvillanyt, de némi fényt még engedtem, hogy beszűrődjön a nyitott ajtón át. Megsimogattam, aztán hamarosan álomba merült. Milyen jó, ha valaki szól hozzánk, amikor a félelem erőt vesz rajtunk. De a legvígasztalóbb, legbátorítóbb, amikor Isten beszél velünk. És egy szívünkben megcsendülő hangban, egy gyermek vagy barát szaván keresztül is jöhet az Ő bíztatása: „Ne félj.” Fontos, hogy csendesedj el, légy kitárulkozó, amikor a jelenlevő Atya mondani akar valami győzelmes üzenetet. IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, köszönjük Neked, hogy félelemteli pillanatokban is megnyugtatsz minket, ha elcsendesedve Hozzád fordulunk. Ámen. — Talán valakinek az én hitből jövő, megnyugtató szavaimra van szüksége ma. — Elinor Manning (Maryland)