Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, SZEPTEMBER 5. — Olvassuk: Zsolt. 112.

„Az igazakra világosság fénylik a sötétben Attól, Aki irgalmas, kegyelmes és igaz.” (Zsolt. 112:4.)

Amikor a tengerparton nyaraltunk, esténként sétáltunk a homokos fövényen. Lassan észrevétlenül sötétedett. Majd beállt az est és a sötétben feltűnt a világító torony lámpája, amely éles sávot vetett a most már fekete, szinte félelmetes hullámokra.

Amint elnéztem a sötét tengert és a fényes sávot, egy hasonlat jutott az eszembe. Életünk hajója is sokszor félelmetes hullámokat szánt és eltévedne, összetörne a sötét hullámokon, ha Jézusba vetett hitünk világítótornya nem igazgatna bennünket. Sokszor sorsunk oly reménytelennek látszik! A mi világítótornyunk Jézus Krisztus, Ő a fényforrás számunkra.

Kedves Olvasóm, ha már megláttad az igazi világító tornyot, Jézus Krisztust, ha befogadtad az Ő fényét és annak világánál haladsz, akkor boldog ember vagy. Ha viszont meg nem fogadtad be az Úr Jézust, most is megteheted. Ha olvasod a Bibliát, felderül telkedben a világosság. Megismered, aki irgalmas, kegyelmes és igaz. Megismered önmagadat, megismered az emberiségnek Isten által tervezett sorsát, és azt, hogy ez a földi élet csak egy rövid hajóút. Az igazi élet, az örök élet, az örök haza Jézus Krisztus áldozata által odaát vár reánk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei, édes Atyánk, kérünk, segíts bennünket, hogy teljesen rábízzuk magunkat arra a Világosságra, amelyet ez a világ be nem fogadott, de amely az Igén keresztül felfénylik minden hívőnek. Ámen.

— A hívő világítótornya Jézus Krisztus. —

Tomcsányi Ödönné (Fresno, Kalifornia)