Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 28. — Olvassuk: Ézs. 58:1-12.

„Itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén.” (1 Péter 4:17)

Félek a mostani idők lelki légkörének néhány irányától: az olcsó kegyelem, a könnyű Ígéretek s az Isten gondviselésébe vetett felelőtlen magatartás bövölködik a kegyes szólamokban, de hiányos a keresztyén fegyelemben és az áldozatos szeretetben.

Én úgy látom, hogy Isten mindenképpeni gondviselése csak végső értelmezésében áll meg, rövid távon nem. Bármennyire megáldotta is Isten Jób életének végét, gyermekei korai halála továbbra is sajgott a szívében. Nemzedékek éltek rabságban, mielőtt Mózes megjelent a színen. Nagypéntek csak húsvét felől nézve fénylő: a mi Urunk sötétségben harcolt a kereszten...

Ha valaki a rákbetegség, az Össetört család, az elvesztett gyermek terhét hordja, annak nem csak azt kell mondanunk, hogy „ne aggodalmaskodj, legyen hited, bízzál Istenben!” — hanem arra is rá kell vezetnünk, hogy milyen Isten gondviselő szeretetének a természete: hogy Isten mindig segít, de nem mindig adja meg a győzelmet a mában! Igen bizonyos segítség Ő, de nem mindig „csodás” megoldás. Hit által élünk mi!

IMÁDKOZZUNK: ítélet és kegyelem Istene, bocsásd meg nékünk, hogy mi sokat beszélünk, de keveset teszünk. Taníts megtérnünk az élő Krisztushoz! Ámen.

— A hit engedelmesség nélkül félszárnyú madár.

Warman János (Pennsylvania)