Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 3. — Olvassuk: Zsolt. 34

„Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (Zsolt 34:8)

A televíziónál a híreket hallgattuk. Bemondták, hogy városunk legnépesebb egyházának papja súlyos autóbalesetbe került. Ő szabályszerűen vezetett, amikor egy autó vezetője a vörös lámpa jelzést nem vette figyelembe és összeütközött kocsijával. Dacára a szörnyű roncsolásnak és a másik kocsiban történt halálos szerencsétlenségnek, a lelkipásztor egyáltalában nem sérült meg. „Szerencséje volt” — mondják a világi emberek. A hívő ember azonban mindjárt észreveszi, hogy Isten embereinél nem a véletlen játszik közbe.

Isten egy élő, mindent betöltő valóság. Aki Benne él, annak mindegy, hogy még itt kell munkálkodnia ebben a világban, vagy elszólítja őt az Úr, hogy magasabb munkában legyen része. Aki még nem végezte el feladatát, az csodák árán is itt marad a földi világban.

Nagyon sokszor a hitetlen ember is megmenekül. Vajon miért? Mert az Úr hosszútűrő és kegyelmes és nem akarja, hogy elvesszen az ember. Azért küldte el és áldozta fel egyetlen Fiát, hogy megismertesse az emberrel az örökélet útját, és hogy a keresztfán, Fia kínos halála által, megváltsa az embereket a bűn hatalmából. Azért kell, hogy mindnyájan terjesszük az Igét, hogy mindenki megismerje a Megváltót: „Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek.”

IMÁDKOZZUNK: Mennyei, édes Atyánk, köszönjük Neked, hogy az Úr Jézus által kijelentetted magad minden ember számára. Köszönjük, hogy látjuk csodálatos tetteid és szabadításod. Az Úr Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

— Isten csodálatos erejét érezzük mindenütt az egész világon. — Tomcsányi Ödönné (Fresno, Kalifornia )