Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

„Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.' ’ (I Kor. 15:26)

A speciális gondozásban részesülők osztályán egy beteg ágya mellett álltam, aki nagy harcát vívta az életért, s akkor az jutott eszembe, hogy mily nagy dicsősége a Teremtőnek ez a harc! Hogy kapaszkodik ez az emberi lény abba az életajándékba, amit az Istentől kapott. Nagyon szeret élni, és most emberfeletti harcot vív a halál ellen.

Pál apostolnak igaza volt, midőn azt írta, hogy utolsó ellenségünk a halál. Ma vannak, akik azt mondják a halálról, hogy „természetes” — „elfogadható”, sőt azt is, hogy „szép”. De Pál figyelmeztet, hogy a halál nem szerepelt a Teremtő eredeti terveiben. Míg a halál az élet elfogadott velejárója, — sőt néha áhítozik utána az, aki a „jó harcot megharcolta”, — a halál sémiképpen sem az élet végcélja. A halál a nagy ellenség.

Végezetül Pál apostol azt is mondja, hogy az Úristen az élet oldalán van. Bár a halál a mi végső ellenségünk, Pál azt tanítja, hogy éljünk örvendezésben, mert teremtő Urunk akarata szerint Krisztus eljött és legyőzte a mi nagy ellenségünket! A harcot megharcolta és győzött, még mielőtt mi oda elérkeztünk volna. így lett az út vége számunkra: ÉLET!

IMÁDKOZZUNK: Óh, Úristen, fájdalom, szenvedés és halál közepette segíts megemlékeznünk arról, hogy Te vagy az életet adó, a hű barát, a Megtartó. Ámen.

— A halál ellenség, de Krisztusban ez ellenség legyőzetett. —

Willimon William H. (North Carolina)

PÉNTEK, FEBRUÁR 13. — Olvassuk: I.Kor.l5:20-28.