Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 5. — Olvassuk: János 15:12-17 Jézus mondta: „...szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (Ján. 14:12)

Én voltam a szorosan összetartozó családunknak legfiatalabb tagja. Mindnyájan szerettük egymást, örültünk egymásnak, egyek voltunk örömben és bánatban. Mindegyikünknek volt a családon kívül barátja, de a családban többet jelentettünk azért egymásnak, mint amit a külső barátok jelentettek számunkra. Aztán egy néhány év alatt családunk minden tagja meghalt, egyedül hagyva engem. Ezután kezdtem megtanulni az igazi testvéri kapcsolat lényegét.

Gyülekezetem tagjai, szomszédaim, közeli ismerőseim ajánlták föl segítségüket, hívtak meg magukhoz ebédre, születésnapi ünnepségre. Ezek az új ismerősök, barátok, lelki testvérek sokszor nem tudták pótolni családom tagjait, de mégis jól helyettesítették őket.

Ahogy sokszor visszaemlékezem a múltra, a jelen megértette velem, hogy Jézus miért hangsúlyozta olyan nagyon a testvéri, a lelki, baráti kapcsolatot. A Jn. 15:15- ben ezt mondja: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak... titeket pedig barátaimnak mondottalak.” Valóban megéltem, hogy Jézus Krisztusban tudunk igazán egymásra találni, Benne tudjuk egymás fájdalmát és örömét hordozni, Benne alakul ki a tiszta, testvériség, barátság. Milyen a te kapcsolatod embertársaiddal?

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Atyánk, hogy szent Fiadban egy család lehetünk, a Te családod. Köszönjük a Benned talált testvéreket, barátokat, akikkel meg tudjuk osztani egymás terheit. Ámen.

— Minden nap szüksége van egy lelkitestvérnek rám.

Sylvia L. Klein (Pennsylvania)