Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 3. — Olvassuk: 1 János 4:13-21.

„A teljes szeretet kiűzi a félelmet.” (1 János 1:4-18)

Mialatt fiatalabb fiam theológiára járt, nyáron munkát vállalt egy kertészetben. Több más ifjú is dolgozott vele, mikor egyszer meglátogattam lelkészi öltözetemben. Érdeklődtem munkája felől, és figyelmeztettem, hogy az Úrnak dolgozik, ha nehéz is a munka. Látogatásom után a fiam elbeszélte, hogy egyik társa azt hitte, hogy tanár-felügyelője nézett utána, s nagyon csodálkozott hallva, hogy az édesapja vagyok.

Sokszor az emberek Istenről is úgy gondolkoznak, mint felügyelő felettesről. Igaz, hogy Isten szent, és nem nézi el múlasztásainkat. Ezért bűnbánattal be kell ismernünk azokat, bocsánatát kérnünk, és jóvátennünk, amit lehet. Igyekeznünk kell teljes akarattal a jóra, de Istenre mégsem kell olyan félelemmel és rettegéssel gondolnunk, mint egy számonkérő bíróra, felügyelőre. Ő elsősorban szerető mennyei Atyánk a Jézus által. Ő szeret minket, s legfőbb igénye velünk szemben is az, hogy szeressük Őt teljes szívünkből. Szeretetből igyekezzünk Neki kedvében járni, tanításait, parancsait megtartani. Vizsgáljuk meg minden dolgunkat: félelemből tesszük-é vagy szeretetből és hálából. Ha fiák vagyunk nem a félelem fűz Hozzá. Sokkal mélyebb érzés, mint a munkást a büntetni tudó felügyelőhöz.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy mindig úgy mehetek Hozzád, mint a fiú az apjához. Köszönöm, hogy féltő szereteted kísér utamon. Ámen.

— A megfélemlítés az ördög kedvenc fegyvere. —

J.M. Orr (Stirling, Scotland)