Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

„Péter és a többi apostolok pedig mondának: „És mi vagyunk neki bizonyságai ezen beszédek felől és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik neki engednek.”

(Ap. csel. 5:32)

Péter határozottan kijelenti, hogy a Sanhedrin sem ötét, sem a többi tanítványt nem fogja elhallgattatni. „Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.”

A napokban felhívtam telefonon gy fiatal embert és megkértem, hogy az esti evangéliumi istentiszteleten, tegyen tanúbizonyságot Jézus Krisztusba vetett hitéről. Már előzőleg is kértem erre, de mindig azt válaszolta, hogy: „Nem ma, talán máskor.” Ez alkalommal azonban, rövid habozás után azt mondta: „Rendben van, de sem igent, sem nemet nem mondok még, majd meglátjuk az esti istentiszteleten.” Amikor este a templom ajtajában köszöntöttem, azt mondta: „Megteszem!”

Miközben vallomást tett lelki harcáról és hitbeli zarándokújáról, ezt mondta: „Elismerem, hogy addig nem voltam tisztában azzal, hogy hiszek, amíg nem tanúskodtam hitemről. Az egész gyülekezet meg volt hatva bizonyságtételétől. Mindnyájan osztoztak örömében. Ahhoz, hogy cselekedjünk, előbb állást kell foglalnunk hitünk mellett. Ez sok bátorságot igényel.

IMÁDKOZZUNK: Ó, Jézus Krisztusunk, segíts bennünket, hogy hűséges tanúid lehessünk most és az élet minden körülményei között. Ámen.

— Hallgass Istenre, tanúskodj Istenről. —

Alsobrook Aubrey (Georgia)

VASÁRNAP. FEBRUÁR 1. — Olv. Ap.cs. 5:24-32