Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 17. — Olv.: Ján.6:53 69;Luk.9:18-21

„A lélek az ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok nektek, lélek és élet.” (Ján. 6:63)

Egy elvonulásra és elmélkedésre alkalmas, csendes helyre találtam. A bibliámat hoztam magammal lelkem táplálására, egy szelet kenyeret és a termosz palackomban hűs forrásvizet testem erősítésére.

A magányban, elmélyülve, életem nagy kérdésére óhajtottam választ kapni: Mit jelent nékem Jézus?

Elmélkedés közben a reggel nyirkos hidege átjárta tagjaimat. A borzongás átterjedt lelkemre is: Éreztem, hogy mennyire üres és ruhátlan vagyok belsőleg. S hirtelen valami kimondhatatlan vágy fogott el Isten megbocsátó szeretetének melege után. „Uram” — könyörögtem szívből — „öltöztess fel engem a Te örök szereteted drága köntösébe, hogy soha örökké ne fázzék az én lelkem!” Lassan megéheztem, mivel reggeli nélkül indultam utamra. „Mennyei Atyám” — fohászkodtam tovább — „elégítsd ki éhségem és szomjúságom az örök életnek eledelével, melyet adtál nekünk az Úr Jézus Krisztusban.”

És íme, az egyre emelkedő nap sugarai lassan megszüntették fázásomat. A testi meleggel együtt éreztem, hogy Isten megbocsátó, őriző szeretetének drága melege övez körül.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Istenem, mily nagy boldogsággal tölt el az a tudat, hogy Te vagy minden szükségünk kielégítője! Ámen.

— Ki neked Jézus? —

Joanne Deaupre (Micuigan)