Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1981-11-01 / 6. szám
HÉTFŐ, DECEMBER 28. — Olvassuk: Luk. 17:20-33. „Isten országa nem előreláthatóan jő el. Sem azt nem mondják: íme itt, vagy íme ott van, mert Isten országa már közöttetek van.” (Lk. 17:20,21) Arra gondolni, hogy Isten országa már itt van, és én nem látom, ijeszt. Arra gondolni, hogy Isten országa köztünk van és én nem érzékelem; hangja jelez és én nem hallom, szinte megsemmisít. De mert Jézus mondta, azért úgy igaz. ahogy mondta. És élnünk kell vele, használnunk kell, hiszen Isten azért adta, hogy részünk legyen abból. Sajnos azonban, amit Isten ad sohasem látszik elégnek. Én mindig többre vágyom. Több jelre Isten jelenlétéről, több tudásra, amivel megértsem Őt, több csodára Isten hatalmának bizonyságául, több képességre, amivel szolgálhatok, mindig többre. Sosem elégszem meg azzal, amim van, pedig sohasem használok fel mindent, amit Isten adott. Nem csoda hát, hogy Isten országa nekem oly távolinak látszik. Isten adott érző szívet, hogy valóságosan megragadjam azt az országot, érzékeny elmét, hogy megértsem, keresztyén közösséget, hogy megtapasztaljam, bölcsességet, hogy használjam annak építésére. Miért hát?... Ha az Isten-adta szemeken át nézünk körül, Isten országa itt van. Ha lelki fülekkel figyelek, itt van. Csak használnom kell, amit Isten nekem adott. Használd te is, Testvérem ! Nem hiába fogod. IMÁDKOZZUNK: Istenem, add kegyelmedet, hogy a Te országodnak, mely közöttünk van én is része legyek. Ámen. — A mennyország jelen van, közel van és eljövendő. — Brette Sanford (Florida)