Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1981-11-01 / 6. szám
CSÜTÖRTÖK. DECEMBER 24. — Olv.: Jel. 19:1-6,16 „És haliám mintegy nagy sokaság szavát... mondván: Alelluja! mert uralkodik az Úr” (Jel. 19:6) Nem volt gazdagon feldíszített karácsonyfa, nem sorakozott alatta színespapírokba csomagolt ajándékok tömege, csak egy kis muzsikáló dobozból hallgattuk az éneket: „Csendes éj, szentséges éj...” Nem ült zajos gyermekek, unokák serege az ünnepi ebéd asztalánál. Csak ketten voltunk, csak ketten töltöttük az elmúlt év karácsonyát. Férjem gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, elméje sem volt már tiszta, fájdalmas látásul számomra. De ezen a napon normálisnak látszott, mégegyszer szerető emberi lénynek, igazi önmagának. Ajándékot nyújtott át nekem szép karácsonyi lappal, melynek borítékjára reszkető kézzel ezt írta: „Egy karácsonyon, mely sohase legyen elfelejtve.” A rádió most Handel „Messiás”-át közvetítette. Körülöttünk mintha templom épült volna, s a hatalmas, halleluját zengő, zúgó kórus csúcspontjára jutott. Utolsó karácsonyunk volt ez a földön, de én tudom, hogy abban az örökkétartó ünnepben, amely jönni fog, mégegyszer csatlakozunk, és ama mennyei halleluja kórusban együtt énekelünk új éneket az Úrnak. Emlékezve arra az elmúlt szívszaggató karácsonyra, szeretnélek kérni, Testvérem, hogy higgy és készülj a te Istened elé velem együtt, hogy ott legyünk mind ama a nagy Istent dicsőítő mennyei seregben. IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük a felejthetetlen időket, karácsonyestéket szeretteinkkel. Egyesíts majd újra ígéreted szerint. Ámen. — Hitbeli látásunk a mennyről örök karácsonyt ad. — Edith M. Machen (Pennsylvania)