Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

KEDD, DECEMBER 15. — Olvassuk: ApCsel.20:28-38. „Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Mt.l0:8) Szeretem a születésnapok vidámságát, az ajándéko­zás örömét. Ha egy újabb évet megérhetek én vagy sze­retteim, nagy hálát érzek Isten iránt. Legkedvesebb gye­rekkori emlékem apám egyik születésnapjához fűződik. Vásárolni mentünk anyámmal, s az autóban szép, kitö­mött tigrist találtam. Mikor apám hazajött, boldogan mutattam neki új játékomat. Ő kedvesen mondta, hogy tud róla, hiszen ő tette oda számomra. „De ez a te szü­letésnapod, apa! Nem nekem kell az ajándékot kapni.” Ő szelíden felelt: „Az én legnagyobb ajándékom, ha a te örömödet látom.” Szerettem a tigrist, de nagyobb aján­dék volt számomra a felejthetetlen lecke az adás örömé­ről, amire apám tanított. Kapni emberi öröm, adni isteni. Isten adott, mindig ad és adni fog örökké. Csodálatos szép világba helyezte az embert. Az érzelmi és gondolati világ gazdagságát adta neki. S a legnagyobbat, szent Fiát küldte bűneinkért, hogy a mennyet is nekünk ajándékozhassa. Mindezt in­gyen kegyelemből, atyai szeretetből tette. Hogyne árad­na meg szívünkben a hála, hogy mi is adjunk! Adjuk nemcsak földi javainkat, hanem szívünk teljes szerete­­tét. Urunk is így tanított: „Jobb adni, mint venni.” IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, taníts meg szabadon és örömmel adni és hirdetni Lelked erejével nagy szerete­­tedet. Jézus nevében kérünk. Ámen. — Boldoggá tettél-e ma valakit, hogy te is boldog légy? — Geraldine Marshall Gutfreund (Ohio)

Next

/
Oldalképek
Tartalom