Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

PÉNTEK, DECEMBER 4. — Olvassuk: Zsolt. 51:1-13

„Könyörülj rajtam, én Istenem, a te kegyelmességed szerint; Irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet! (Zsolt 51:3)

Milwaukeeben, Wisconsin államban van egy kis lagúna pár méternyire a Michigan tó partjától. Télen természetesen a laguna vize befagyna, mégis mindig kacsák lubickolnak benne. A város, hogy kedvezzen a vizi szárnyasoknak, egy szivattyút szereltetett be a kis tavacska közepébe. A beszivattyúzott levegő állandó mozgásban tartja a lagúna vizét, úgy, hogy az nem fagy be. Még ha a hőmérséklet mélyen a fagypont alatt van is, a kis tónak csak a szélein képződik jég, a középen mindig van egy jégmentes rész a kacsák részére.

így veszi körül a bűn dermesztő jege a mi lelkünket is. Csupán Isten megbocsátó kegyelmének melege mentheti meg azt a megfagyástól. Ha Krisztushoz járunk, az ő megváltó szeretetének ereje fogja áthatni egész lényünket. A kacsák éppen úgy nem érdemelték meg a kiváltságot, mint ahogy mi sem érdemeltük meg Istennek megbocsátó kegyelmét. De ahogy Milwaukee városa könyörületből vizet biztosított télen is a kacsáknak, azonképpen Isten végtelen szeretetéből úgy határozott, hogy szent Fiában, az Úr Jézus Krisztusban közli velünk megbocsátó kegyelmét. Csak kérnünk kell azt és hálás hittel elfogadnunk.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy bocsánatot ígérsz nekünk a Jézus Krisztusban. Adj lelki éhséget, hogy valóban kívánjuk a megbocsátás kegyelmét életünkre. Ámen.

— Isten szeretetének legcsodálatosabb bizonyítéka, hogy megbocsátott nekünk. —

Wolfe E. Károly (Maryland)