Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

KEDD, NOVEMBER 17. — Olvassuk: Ef. 3:14-21.

„Lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben, a szeretetben meggyökerezvén és alapot vévén.” (Efézus 3:17-18)

A nyár különösen száraz és meleg volt. A fü elszáradt, s helyét a gyom foglalta el. Hogy lehet, hogy a csúnya gyomok életben maradtak ott, ahol a selymes, hűvös fű kihalt? Egyik reggel, amikor megázott a föld, elhatároztam, hogy kihúzom a gyomokat. A kihúzott gyomok adták meg a feleletet kérdésemre. Szinte kivétel nélkül minden gyomnak a gyökere kétszer olyan hosszú volt, mint az a része, amelyik kilátszott a földből.

Most egy második kérdést tettem fel magamnak: Vajon nem erről beszél-e a Szent írás, amikor arra bíztat, hogy meggyökerezzünk és alapot vegyünk a szeretetben, hogy megérthessük és felhasználhassuk azoknak az embereknek a titkát, akiket „szenteknek” hívnak? A „szentek” azok, akiket az élet alapvető kérdéseivel való naponkénti szembenézés, mélység és magasság jellemez. A „szentek” azok, akik élve maradnak, hisznek és növekednek még akkor is, amikor az élet legkeményebb ütéseit kell elviselniük.

IMÁDKOZZUNK: Óh Uram, add meg nekem, hogy a Krisztus bennem lakó Lelke által hatalmasan megerősödhessem. Add, hogy meggyökerezhessem és alapot vehessek a szeretetben, hogy megérthessem, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége a Te szeretetednek és élhessek bátran és céltudatosan. Ámen.

— Bele vagyok-e gyökerezve Isten fenntartó szeretetébe? —

Don Wineinger (Louisiana)