Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

„Minden te utaidban megismered őt; akkor ö igazgatja a te utaidat.” (Péld. 3:6)

Tizenhárom éves lehettem, amikor egy nap a barátnőmmel hosszú kerékpár útra indultunk. Szép kanyargós hegyi utakon mentünk. A kilátás annyira lekötötte figyelmemet, hogy arra kormányoztam amerre néztem, és kerékpárommal együtt lezuhantam az útról. Barátnőm nagyon megijedt, lemászott hozzám, hogy megnézze történt-e valami bajom és vissza segítsen az útra.

így van ez az életben is. Amikor kitűzünk magunknak egy célt, mindig felbukkannak figyelmet elterelő érdekességek. Amit tervbe vettünk, sosem éri el a célt kanyarok és letérések nélkül. De ha úgy érezzük, hogy összegabajodva, reménytelenül lekerültünk, vagy lezuhantunk a menny felé vivő útról, Isten ereje mindig rendelkezésünkre áll, s általa újra meg újra felállhatunk, leporolhatjuk lelkűnkről a bűn porait, és folytathatjuk utunkat. Lassan, mint a gyakorlott kerékpárosok megtanulunk egyenesen kormányozni a világ sok érdekessége és félrecsalogató, bűnös szépsége ellenére. Isten igazgat, tanít.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenem, segíts felállnom, mikor elesek, hogy folytathassam utamat felfelé; segíts, hogy tekintetem rajtad legyen. Nem akarok törekedni. Ámen.

— Amikor Jézust követjük, utunk biztonságos. —

Sherry Engle Johnson (Arkansas)

HÉTFŐ, NOVEMBER 9. — Olvassuk: Máté 14:22-33.