Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

SZOMBAT. OKTÓBER 31. — Olvassuk: Zsid. 5:5-14. Reformációi Emléknap.

„Noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek... arra van szükségetek, hogy... tanítson valaki.” (5:12)

Mikor egy madárfióka elhagyja fészkét, nem kell oktatni már a repiUésre. Viszont a táplálék szerzésben még sok segítséget igényel. Mikor első repülését végzi, büszkeség tölti el, de ezt hamar követi a kiáltozás: etess, éhes vagyok. A szülői ellátás csak lassan, fokozatosan marad el. Egyszer azonban a fióka felnőtté érik. és akkor nemcsak magára, hanem majd saját utódaira is gondot tud viselni. — Az egészséges hívők lelki fejlődése is valahogy így történik. De nem hasonlóan a madarakhoz. Isten gyermekei közül sokan egész életükben pásztor, tanító után siránkoznak. Pedig el kellene jönni az időnek, mikor túljutnak Isten beszédeinek kezdő elemein, mikor kemény eledellel is tudnak élni, nemcsak tejjel. Isten beszédeit maguknak kellene kutatni, hogy szentebb életre jussanak, hogy alkalmazzák, amit tanultak, hogy érzékeik gyakorlottak legyenek a jó és rossz közötti különbségtételre.

A reformáció az éhező lelkek kiáltására: adj ennem, nemcsak úgy felelt, hogy hozta a drága lelki táplálékot, az Igét, nemcsak rámutatott a hamis tanítókra, a mérgező, fojtó eledelekre, hanem tanította híveinek: tápláld most már magad! Élj naponta az Igével, gyakorold, hogy a sötétségben levők lássanak, megtérjenek, kövessenek.

IMÁDKOZZUNK: Szentlélek Úr Isten, légy tanítóm Krisztus dolgairól; szentelj, tégy felnőtté a hitben. Ámen.

— Az élet kenyerét úgy szolgáltathatjuk, ha előbb magunk táplálkozunk vele. — Linda M. Downing (Florida)