Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, OKTÓBER 23. — Olvassuk: Zsolt.24.

„Az Úré a föld, s annak teljessége.” (Zsolt. 24:1)

Egy gazdag ember előtt lelkipásztora arról beszélt, hogy mindenünk, amink van, ajándék Istentől. Kis gondolkozás után a gazdag így szólt: „Pásztor, azt akarja mondani, hogy minden ami birtokomban van, amiért keményen megdolgoztam, nem az enyém?” A lelkész rögtön válaszolt: „Száz év múlva kérdezzen engem ismét e témáról!” Vigyázzunk! Ha úgy cselekszünk, mintha a dolgok a mieink volnának, ha azt gondoljuk, hogy tehetünk velük tetszésünk szerint, ahogy jól esik, vesszedelembe kerülünk. A javakat, a tárgyakat imádjuk inkább, mint Istent. Ha úgy élünk, mintha a föld — vagy legalább is annak egy darabja — hozzánk tartozna, nem érdemeljük, hogy éljünk rajta.

A Biblia egyszerűen és világosan kijelenti, hogy az Úré a föld és annak teljessége, a világ és minden, ami abban van. Sőt még többet is mond a zsoltáríró: azt, hogy csak azok jöhetnek közelségébe, akik elismerik uraságát Istennek, elismerik tulajdonjogát. Amint azonban nem tagadjuk Isten igényét életünk teljes területére, abban a pillanatban kérhetjük az ő segítségét, legyünk bármily helyzetben.

IMÁDKOZZUNK: Teremtőnk, Kegyelmes Istenünk, valljuk, hogy mindent Te adtál nekünk. Taníts, nehogy gondatlanul éljünk világoddal. Hadd tiszteljük mások érdekeit és minden Te alkotásodat, dicsőségedre. Ámen.

— Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel vele! —

Wally Kennicutt (Tennessee)