Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, OKTÓBER 11. — Olvassuk: Róm.5:l-5.

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Galata 2:20)

Amikor Genfben, Svájcban jártam, gyakran megálltam a reformáció hőseinek óriási emlékműve előtt. Elgondolkoztam azon, amit róluk olvastam. Mindnyájan arról tettek bizonyságot, hogy ez a világ Isten dicsőségének a színtere.

Kálvin János mintha mindnyájuk nevében beszélt volna pecsétjében és jelmondatában. A pecsét egy felemelt kezet mutat, amelyben egy szív van. Alatta a felírat ez: „Szívemet Neked ajánlom, Uram, haladék nélkül és őszintén.”

A meggyőződésből bátorság származik. így lehetséges az, hogy ezek a keresztyén vezetők, hűségesen a Szent Lélek vezetéséhez, hitüket ilyen felkiáltásokkal vallották meg: „Egyedül a Szentírás;” „Egyedül kegyelemből van megváltás;” „Csak hit által van megváltás;” „Egyedül Istené a dicsőség.” A megreformált és megreformálódó életnek az a titka, hogy csődöt mondott, lehetetlenné váló, önközpontú lényünket Isten-központú, valóságos, lehetséges lénnyel cserélhetjük fel, és mindezt örömmel tudjuk megtenni.

Az életadó fordulópont a vallásos életben az önmagunk teljes feladása. A győzelem pedig csak a magunk Krisztusnak való teljes megadásával érhető el.

IMÁDKOZZUNK: Uram, átadom magamat a Te szeretetednek, és hajlandó vagyok minden kockázatnak a vállalására, hogy a Te szereteted nyilvánvalóvá válhasson. Ámen.

— Minél nagyobb az Úr hatalma bennem, annál jobban át tudom magam adni Neki. —

Birkbeck János (Aberdeen, Skócia)