Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

SZERDA, OKTÓBER 7. — Olvassuk: Péld. 3:5-10.

„Bizodalmád legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.” (Péld. 3:5)

Egyik középiskola zenekara hajókirándulást tett a Honduras északi partjától néhány kilométerre fekvő Utila szigetére. A zenekar egyik tagja a hajó elindulása után nem sokkal arra kérte a kapitányt: engedje meg neki, hogy a kormányt legalább pár percre átvegye. A kapitány beleegyezett, de szigorúan meghagyta, hogy az iránytű mutatójának állandóan északra, 335 fokra kell állni. A zenekar szóbanforgó tagja az utasítást betartotta és két órával később a hajó meg is érkezett Utila szigetére. —

Hogy lehet, hogy egy középiskolás diák minden gyakorlat nélkül képes volt helyes irányban vezetni a hajót? Egyszerűen úgy, hogy nem a saját feje után ment, hanem megfogadta a kapitány tanácsát, és az iránytűt nem mellőzte. — A keresztyén életben a kapitány tanácsát a hívők bizonyságtétele jelenti. Az iránytű pedig a Szentírás, amit Isten azért adott kezünkbe, hogy ne céltalanul botorkáljunk az életben, hanem egyenesen haladjunk az Ö országa felé.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, bocsásd meg nélkünk, hogy olyan sokat tévelygünk, pedig világosan elénk szabtad az irányt és mutatod Igédben az utat, amerre haladnunk kellene. Könyörgünk, bocsásd meg hűtlenségünk, kegyelmedből tekints reánk, és szereteteddel mentsd meg életünk, mielőtt elveszünk, Ámen.

— Ha követed Isten útmutatását, soha sem bánod, meg. —

Boorks Gary (Honduras)