Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 20. — Olvassuk: Zsolt. 61.

„Csak Ő az én kősziklám és szabadulásom; Ö az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.”

(Zsolt. 62:3)

Hosszú évek után más helyre költöztünk szülővárosunkból. Sok új és szokatlan feladattal találtam magam szemben az új városban. Idegileg és lelkileg mélypontra süllyedtem. Ehhez járult még, hogy a konyhám ablakából a kilátás a hosszú tél miatt nagyon sötét volt.

Ahogy egy napon nekidőltem a hűtőszekrénynek, és a fák fölött kinéztem az ablakon, a közelben levő templomtoronyra lettem figyelmes. Sokszor álltam naponta azon a helyen, de még egyszer sem fedeztem föl ezt a képet. Egy nagy tölgyfa eltakarta a kilátást. Most, ahogy kissé jobbra’hajoltam, az új „kép” maga kínálta magát. így vagyunk ezzel a mindennapi életben is.

Sokszor érezzük, hogy nem jól mennek a dolgok. Mintha minden besötétedett volna körülöttünk. Akárhová, akármerre nézünk, nincs kilátás. A láthatatlan akadály, a „tölgyfa” mindent eltakar. A legegyszerűbb, a legkézenfekvőbb talán mégis elmaradt, Testvérem!

Hajolj meg alázattal, őszinte, kitárt szívvel Jézus Krisztus előtt, Ő új kilátást, erőt, új irányt ad élétednek. Ő lesz életed számára az új, világító Templomtorony.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, életünk megpróbáltatásait. Köszönjük, hogy a próbákban megmutatod magadat, s a megoldást. Ámen.

— Amikor az élet sötét fellegei vesznek körül, Istenben keresd a fényt. —

Beverly B. Loomis. (Martinville, Virginia.)