Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1980-03-01 / 2. szám
KEDD, MÁRCIUS 11. — Olvassuk: Ján. 13-17 „Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.” (Ján. 13:14) Biblia-körünk a János evangéliumának éppen ezt a részét tanulmányozta. Következő heti feladatunk az volt, hogy mindegyikünk próbálja megfogalmazni a „lábmosás” lényegét a mai korban. Következő összejövetelünkön testvéreink különböző példákat említettek. Fölsegíteni a földről egy elesett részeget; bemeszelni egy idősebb nőtestvérünk házát, és hasonlók. Végül az egyik asszony így szólt: „Testvéreim, miért nem jelentheti ez a bibliai rész, amit valójában mond: Hogy mossuk meg valakinek a lábát, akinek szüksége van rá. A napokban egy idősebb nőszomszédomat látogattam meg, akit sírva találtam otthonában. Kérdésemre elmondta, hogy a következő napon kórházba kell mennie. Tiszta lábbal akart oda menni, de leánya el volt foglalva, és azzal érvelt, hogy az ápolónők odabenn úgyis megmossák minden beteg lábát. Szomszédnőm végül is hozzám fordult: „Drága testvérem, nem lenne olyan szíves...? Először egész lényem ágaskodott a gondolat ellen, majd eszembe jutott az előző heti bibliai olvasmányunk. Vizet töltöttem egy tálba, derekamra törülközőt kötöttem, letérdeltem szomszédnőm előtt, és megmostam lábait.” Szolgálatunk önző és gőgös énünk megtagadását követeli tőlünk. IMÁDKOZZUNK: Uram! Te előtted a legmegalázóbb munka is kedves, ha Jézus nevében végezzük azt. Add, hogy készséggel tegyük a legfárasztóbb munkát is, ha az felebarátunk javára szolgál. Ámen. — Ha a mások lábát mosom, a magam lábával lépek egyet az alázatosságban és önmegtagadásban. —