Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 3. — Olvassuk: Luk. 6:32-38.

„Adjatok és nektek is adnak: jó megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak majd az öletekbe.”

(Lukács 6:38)

Először vezettem világmissziói konferenciát. A végső gyűlésen voltunk együtt, s én már arra gondoltam, hogyan fogom rendezni a kővetkezőt új körülmények, új emberek között. Isten gazdagon megáldott bennünket, s nem tudtam búcsúzóul mást mondani, csak ezt: „Szívemmel az új helyen is veletek leszek.”

Szinte ugyanezt mondtam a következő egyháznál a reggeli áhítaton, majd így folytattam: „Csak most fedeztem fel csodálatos módon, hogy a szeretet nem marad ott az egyiknél úgy, hogy megtagadja a másikat; a szeretet megsokszorozódik.” S valóban, ahogy ezeket a konferenciákat végigszolgáltam, ez igazolódott be minden egyes alkalommal.

Az egyik bibliaórán egy asszonytestvér így imádkozott: „Mennyei Atyám, ne engedd, hogy megelégedett legyek azzal, hogy csordultig van a poharam, azután lefedjem és magamnak tartsam meg.” Az én imádságom az, hogy adni, adni tudjak folyton.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, életemet tedd olyan edénynyé, amelyikben áradásig van a te szereteted és kegyelmed, és hadd áradjon ez a szeretet és kegyelem mások felé. Ámen.

— A megosztott szeretet megsokszorozott szeretet. — Scarlett Tamás, (Brisbane, Ausztrália)