Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 1. —Olvassuk: Máté 15:30-38.

„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjúhoztam, és innom adtatok.” (Máté 25:35)

Templomunkban nőegyleti ülést tartottunk. Karácsony ünnepe közeledett, és a megbeszélés egyik fontos tárgya a karácsony esti vendégség volt, amit istentisztelet után tartunk. Megbeszéltük, milyen süteményeket hozunk, hogyan fogjuk díszíteni az asztalokat és hasonló kérdéseket. Aztán befejeztük a gyűlést.

Kimentem az előcsarnokba. Ott egy asztalon üres kosár állott. Elszégyeltem magam, mert eszembe jutott, hogy elfelejtkeztünk arról, hogy minden évben adunk élelmet egy szegény család számára. Már nem tudtam változtatni a helyzeten, de egy kis imát mondtam magamban. „Uram, Te tudod, kinek van szüksége a segítségünkre.”

Az Úr Jézus gondoskodott arról, hogy helyrehozzuk mulasztásunkat. Lelkészünket felhívta egy szegény család és kérték, ha csak lehetséges, segítsen rajtuk gyülekezetünk, hogy ne szűkölködjenek az ünnepek alatt. Lelkipásztorunk a Nőegyletet bízta meg a kérés teljesítésével. Az Úr gondoskodott arról, hogy teljesítsük szeretet-kötelességünket. Mi vagyunk az Úr Jézus kezei. Ő megbízott bennünket, hogy segítsük a szükölködőket. Akinek van, annak adni kell. Ö senkit sem bocsátott el éhesen. Lelki és testi élelemmel látta el őket. Nekünk az Ő nyomdokaiban kell járnunk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, kérünk, segíts bennünket abban, hogy sohase felejtsük el, hogy az Úr Jézus ránk bízta, hogy gondoskodjunk szükségben levő felebarátainkról. Add nekünk az Ő szeretetét. Az Ő nevében imádkozunk. Ámen.

— Ha szeretet an bennünk, gondolni fogunk másokra — Tomcsányi Ödönné (Fresno, California)