Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Vesztek erőt, minekutánna a Szent Lélek eljő reátok, és tanúim lesztek majd... a főidnek mind végső határáig.” (Ap. Csel. 1:8)

Nyolcéves Bözsikénk egyik este, az imádság után ezt kérdezte: „Apuka, a mennyei Atya a mennyekben van, az Úr Jézus pedig ott van az Ő jobbján, de a Szentlélek? — hol van az most?”

Lassacsán, fokozatosan rávezettem kisleányunkat arra a tudatra, hogy a Szentlélek itt lent lakozik, minden hívő keresztyén emberben.

A tizennegyedik versben olvassuk, hogy „azok mindnyájan... egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban és a könyörgésben.” Minden más tevékenységet félretettek. Imádkozva várakoztak a Lélekre. Majd a második részben megtudjuk, hogy az Úr Jézus ígérete valóban be is teljesedett. Aztán ha tovább olvassuk az Igét, ámulva tapasztaljuk, hogy a Szentlélek betért a szívükbe, és a szeretetnek felüdítő patakja indult el a buzgó szívekből. Fejüket, értelmüket is a Szentlélek uralta és irányította. Szemeiknek látása is Szentlélekkel telt meg. Füleiket szintén a Szentlélek nyitotta meg a mások szükségeit észrevenni, és azt orvosolni. Szájuknak beszédét is a Szentlélek vezette, sőt még a kezeiket is és lábuknak járását is!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, mint kiégett, üszkös fadarabok vagyunk a Te színed előtt. Az Úr Jézuson keresztül és Őáltala kérünk, vegyél állandó lakozást szívünkben és életünkben. Ámen.

— Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le ránk. —

Taumeofolau Dávid (Tonga, Afrika)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 25. — Olv. Ap.Csel. 1:1-8.