Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 14. — Olvassuk: Fii. 3:7-14.

„Nem hogy már elértem vagy tökéletes volnék: hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.” (Fillippi 3:12)

Szeretem a sportot, különösen a futást. Amikor ez év elején jelentették, hogy egy hűsz mérföldes futóverseny lesz, elhatároztam, hogy erősen felkészülök reá.

Időnként a napi munkától kifáradtan nem volt kedvem futni. De emlékezve a versenyre, mégis gyakorlatoztam. A verseny napja nagy győzelmet hozott számomra. Elsőnek érkeztem be, minden versenytársamat percekkel megelőzve.

Isten képessé tesz arra, hogy bármilyen érdemes cél érdekében a türelmes kitartásnak ugyanilyen formáját tanúsítsam. így készülök az 1980. évi moszkvai olimpiai játékokra is. Ez bizony évek erőfeszítését jelenti, csupán azért, hogy az érem elnyerésének reményében ott néhány percig fussak.

Bízom abban, hogy Isten hasonlóképpen segít fenntartanom a Keskeny Út fegyelmét is. Ez a fegyelem a tökéletes célhoz vezet, az örökélethez.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, köszönjük Neked az életet, az egészséget és az erőt. Hadd szeressünk Téged annyira, hogy még ha szenvednünk kell is, akkor is igyekezzünk a Te akaratodat cselekedni, és így gyakoroljuk magunkat a nagy célok elérésére, melyeket Te rendeltél gyermekeid számára. Ámen.

— Az a célom, hogy Isten akaratát cselekedjem. — Dieudonné Lamothe (Port-au-Prince, Haiti)