Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek erősek. Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.”

(l.Kor.16:13-14)

Lánc-reakciónak az életben azt nevezzük, mikor az egyik tett maga után vonja a másikat, aztán a többieket.

12 éves kislányom felháborodott, mert a lelkészünk már nem szól külön a kisgyermekekhez, az ifjakhoz a prédikációja előtt. „Emlékszel rá, — mondtam neki — hisz’ hetek óta te se ülsz a gyermekek padjában, mert azt tartod, hogy már nem vagy? — A többek is így gondolkodnak. A múlt vasárnap is csak két kisfiú ült a helyén. Látod, az egyik viselkedése láncreakcióként terjed, s mi az eredmény? Nincs gyerekcsoport. Nem lesz ifjúsági kör. Lassan a vasárnapi iskola is abbamarad, mert azt hiszed, hogy már nagy vagy.”

Hányszor gondoljuk mi is, hogy jók, igazak vagyunk? Pedig közömbösek, lusták a szolgálatra. Sértődősek, vagy nemtörődők. A mi viselkedésünk lánc-reakciója vajon hová vezet?

Testvér! Nem tudnál inkább a szolgálat első láncszeme lenni, akit a második, s majd a századik követ?

IMÁDKOZZUNK: Bocsáss meg Uram, ha a rombolás, a bontás láncát indítottam el én is, lustaságommal, nemtörődömségemmel, mikor inkább építenem kellett volna egyházadat azzal a hittel mit ajándékba kaptam Tőled. Ámen.

— Lelkesedésben, szeretetben, vagy haragban és durcaságban adok-é én példát? —

Elanie Pauley (Crestview, Fia)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 11. — Olv. Effézus 6:10-20.