Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 8. - Olv: 2.Kor. 2:14-17.

„Ez az én parancsolatom, hogy egymást szeressétek, amiképpen én szerettelek titeket.” (Ján.l5:12)

Zord februári nap volt, s én ár hetek óta betegen nyomtam az ágyat. Gyülekezetünk egyik öreg asszonya csendesen bekopogott hozzám és egy kedves ajándékkal örvendeztetett meg. Nem virágüzletből vett, szakszerűen elkészített virágkosarat hozott. Csak egyszerű, magakötötte csokor volt a kezében, mit szeretettel tett le az éjjeliszekrényemre. Februárban, csak néhány visszamaradt zöld ágat talált a kertjében. De mellé még pár szál hóvirágot kapart ki a hó alól. A tavasz hírnökeit. Ez a kis csokor értékes volt, mert a szeretetének melegét hozta vele. Öreg lábaival bebotorkált a zimankós időben is a kert fái alá, megkereste a virágot, hogy nekem hozza.

Lehet, hogy elcsépelt szólás, de mégis igaz: „Ne az ajándékot nézd, hanem a szívet, mely mögötte van!”

Az Úr Jézus is ezt nézi a mi szívünkben; a szolgálatunk és a szeretetünk jeleit az áldozatunkban. A szívünket nézi, mely cselekedeteink mögött van, s az Ő szeretetét keresi benne.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Atyánk azokat a lelkeket, akiket virággal küldesz hozzánk, hogy szomorúságunkban megvidámítsanak, te magad vagy benük. Te az örök szeretet és gondviselés. Ámen.

— A szeretet a szolgálatnak lelke. —

Ellsie M. Finnie (Leicester, Angl.)