Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„(Mózes) pedig mondta: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz.” (2Móz.4:13)

Vitatkoztál, érveltél valaha Istennel? Ellenkeztél már akaratával? Panaszkodtál tettei ellen? Nem mondhatjuk: Sose tettem ilyet. S ez a tény megszomorít, összetör, kétséget támaszt még üdvösségünk felől is. Mégis inkább vigasztalásul szolgáljon a mai Ige. Mózes is érvelt, vitázott, ellenkezett Istennel. Isten küldését nem akarja vállalni. Okoskodik: Kicsoda vagyok én; nem hisznek nekem. Nehéz beszédű vagyok. Küldd, akit küldeni akarsz! Jeremiás sem akar az Úr prófétája lenni. Jákob meg egyenesen harcol az Úr angyala ellen. Jónás úgy ellenkezett Istennel, hogy elfutott előle. Aztán meg panaszkodik az Úr ellen, hogy őt szégyenben hagyta. Jób kínjaiban azért panaszkodik, hogy miért hozta az Úr életre. — Az Úr haragja mégsem sújtott le egyikre sem. Nem olyan Ő, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon. Mózes, Jeremiás, Jónás a feladat nagyságától rettennek meg, Jákob meg azért küzd, mert az angyal el akarja hagyni. Bűne büntetésétől fél. Jónás panasza megaláztatásból, Jóbé a szenvedésből fakad. Mindezt azonban tudja az Úr.

Az Úr akarata ellen fordulni bűn, de beszélj csak Vele, menj be szent helyébe, értelemre, békére jutsz.

IMÁDKOZZUNK: Uram, leteszem fegyverem, nem csatázom Ellened. Tudom, minden jó, amit Te cselekszel. Ámen.

— Idejében csendesedj el az Úr előtt! —

Betty Harmon (Glenwood, Iowa)

PÉNTEK, JANUÁR 18. — Olvassuk: 2Móz. 4.