Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-11-01 / 6. szám

Cambódiában naponként csecsemők halnak éhen. Sierra Leoneban minden 5 gyermekből 4 meghal, mielőtt 5-ik évét elérné. Libériában az első születésnapig nem adnak nevet a gyermeknek, mert a legtöbb világrajötte után nemsoká meghal. — De mi köze ezeknek a vallásosságához? Áhítatossági időnk fő része az „elmélkedés.” Az elmélkedés egyik oldala pedig; olvasni az idők jeleiből. De még itt sem állhatunk meg. El kell kérnünk, hogy a keresztyén hit milyen napi döntéseket és hosszútávú elkötelezéseket parancsol nekünk most. A legtöbb szociológus megegyezik abban, hogy a következő 2 évtized 3 legnagyobb „rossza” a faji különböztetés, a háború és a szegénység lesz. Ezek közül az utóbbi okozza majd a legnagyobb pusztítást. Ezt tudva; az adventról, a Krisztus jöveteléről való áhítatos elmélkedésünk milyen válaszhoz vezet? Ezek lehetnek: 1.) Bár egyetlen tett a nagy problémáknak csak a felületét érinti, a keresztyéneknek mégis harcolni kell a „rossz” ellen legalább azzal az egy tettel amire épp képesek. 2.) Sokkal egyszerűbben kell élnünk. Ez mindenkire, de különösen a jólétben élő országok népére érvényes. 3.) Tegyük meg, amit tudunk egy igazságosabb gazdasági rendért. 4.) Imáinkon, tetteinken át menjünk el a szegények közé. A legrosszabb elnyomás a lelkiismeretbeli elnyomás. Az ima megőrzi a lelkiismeretet szabadnak, úgyhogy sohasem leszünk kérges lelkűek mások szükségei felé.

Elmélkedés: Az idők jelei

Maxie D. Dunnám