Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-11-01 / 6. szám

Cambódiában naponként csecsemők halnak éhen. Sier­ra Leoneban minden 5 gyermekből 4 meghal, mielőtt 5-ik évét elérné. Libériában az első születésnapig nem adnak nevet a gyermeknek, mert a legtöbb világrajötte után nemsoká meghal. — De mi köze ezeknek a vallásos­ságához? Áhítatossági időnk fő része az „elmélkedés.” Az elmélkedés egyik oldala pedig; olvasni az idők jelei­ből. De még itt sem állhatunk meg. El kell kérnünk, hogy a keresztyén hit milyen napi döntéseket és hosszútávú elkötelezéseket parancsol nekünk most. A legtöbb szocio­lógus megegyezik abban, hogy a következő 2 évtized 3 legnagyobb „rossza” a faji különböztetés, a háború és a szegénység lesz. Ezek közül az utóbbi okozza majd a leg­nagyobb pusztítást. Ezt tudva; az adventról, a Krisztus jöveteléről való áhítatos elmélkedésünk milyen válasz­hoz vezet? Ezek lehetnek: 1.) Bár egyetlen tett a nagy problémáknak csak a felületét érinti, a keresztyének­nek mégis harcolni kell a „rossz” ellen legalább azzal az egy tettel amire épp képesek. 2.) Sokkal egyszerűbben kell élnünk. Ez mindenkire, de különösen a jólétben élő országok népére érvényes. 3.) Tegyük meg, amit tudunk egy igazságosabb gazdasági rendért. 4.) Imáinkon, tet­teinken át menjünk el a szegények közé. A legrosszabb elnyomás a lelkiismeretbeli elnyomás. Az ima megőrzi a lelkiismeretet szabadnak, úgyhogy sohasem leszünk kérges lelkűek mások szükségei felé. Elmélkedés: Az idők jelei Maxie D. Dunnám

Next

/
Oldalképek
Tartalom