Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”

(Mt.6:21)

Nyári délutánonként, mikor Victoria (British Columbia) tele van virággal és illattal, számos utcai muzsikus is megjelenik, és szép zenében gyönyörködhet a járókelő. A mandolin, gitár, fuvola játékosok mellett egyegy persely is van kitéve, s aki úgy érzi, dob bele számukra. Tíz éves unokám, mint nagy zenekedvelő zsebpénzének jórészét ezekbe a dobozokba ejti naponta. Tudja a saját tapasztalatából, hogy milyen komoly munka a zenegyakorlás. így akarja kifejezni elismerését és szíve örömét. — Napi adakozása szégyenkezésre indít. Hányszor támad fel bennem is a jókedv, hogy adjak, s aztán jön a praktikus második gondolat: megspórolom erre vagy arra. Miért vesztegessem? Ott marad a zsebben vagy a fiókban a pénz, pedig örömet szerezhettem volna, vagy szükséget szüntethettem volna meg valahol. Viszont a szívem is ott van becsukva, nem száll az ég felé örömteljes hálaima belőle.

A fösvénység bűne sok fiatalban, öregben megvan. Minél többje van valakinek, annál inkább. Pedig ez a bűn is magában hordja büntetését. Aki nem tud Isten iránti hálából szabadon adni, az nem ismeri meg az adakozás boldog örömét. Lelke, kincsei nehéz súlyától lehúzva, a földhöz tapad, és nem száll ujjongva, szabadon, félelem nélkül az Úrhoz.

IMÁDKOZZUNK: Jézusunk, aki mindent adtál értünk, taníts jól élni a javakkal, melyeket Tőled kaptunk. Ámen.

— Aki ad, örömet kap cserébe. —

Edith Elliot (Washington)

CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 30. — Olvassuk: Mt.6:19-24.