Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, OKTÓBER 25. — Olvassuk: Róm. 8:31-39.

„Meg vagyok győződve, hogy semmi... nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől” (Róm.8:38,39)

Gyönyörű májusi reggel volt. Megmásztam egy magasabb hegyet. Beszélgettem ott az Úrral, megköszönve mindazt az áldást, amit nekem adott. Ahogy lenéztem a kis falura a gondosan művelt völgy közepén, azt gondoltam: Keményen dolgoztunk egész életünkben, hogy miénk legyen a földi élet sokféle java: pénz, föld, ház stb. De valahogy ezek a dolgok nem a mieink. Istenéi. Őhozzá tartoznak akkor is, mikor mi már nem leszünk a földön. Minden az Övé. Mi még inkább az ő tulajdonai vagyunk, hiszen a legdrágább áron, Fia vérén vett meg. Mint gyermekeinek az örök Atya szeretete a miénk. Ez igazán a miénk, ingyen. Se megszerezni, se kiérdemelni nem tudjuk. De a miénk Jézus áldozatáért. Miénk még akkor is, amikor hűtlenek vagyunk, és a magunk útját járjuk. Bűneink sem ölhetik meg Isten irántunk való szeretetét. Megpróbáltatások, nyomorúságok sem választhatnak el Tőle. Életben, halálban Övéi maradunk. Pál ap. nem nagy szavakat mond az Igében, hanem hitének örömteljes megáradása ez. A hátralevők felől is bizonyos volt, hogy győzelmesen fogja megharcolni. És a te bizonyosságoddal mi van, Testvérem?

IMÁDKOZZUNK: Uram, Tied vagyok. Nem veszendő holmin, drága véren vásároltál meg. Hogyan is engednél hát elveszni. Köszönöm, hogy őrzői, mint szemed fényét. Ámen.

— Milyen meggyőződésed van Isten szeretetéről hátralevő életedre? —

Don Homan (Pennsylvania)