Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

KEDD, OKTÓBER 21. — Olvassuk: Préd.5:10-15

„Az ember... hiába gyűjt... nem tudja, ki takarítja be azokat.” (Zsolt. 39:7)

A zsoltárírónak ezek a szavai kiáltó ellentétben vannak azzal az emberi életmóddal, ami napjainkban uralkodik. Aki az újsághireket figyeli, lehetetlen, hogy észre ne vegye, milyen elsődleges helyet foglalnak el az emberek életében a pénzügyek. Mégis igaz, hogy az anyagi dolgok nem hoznak a szívnek valódi kielégülést és gyógyulást. Sőt nagyon gyakran megkísértenek, és elvonnak Istentől, és attól a kívánatos élettől, melyet Ő akar adni nekünk. Emlékezzünk a gazdag ifjúra, aki akarta az örökéletet, de mikor szembe kellett néznie az áldozattal: „Add el minden vagyonod”, elment szomorúan. Ragaszkodása a gazdagsághoz erősebb volt, mint vágya, hogy kövesse Jézust. Pál ap. azt írja Timótheusnak: „Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.”

Ha mi, ma élők akarjuk, hogy tapasztalatunk legyen Istenről és munkájáról, szeressük Öt mindenek előtt. A materiális dolgok aztán megtalálják illő helyüket.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, szabadíts meg a gazdagság kísértésétől. Köszönünk Neked minden jó dolgot, amivel ellátsz. De kérünk ne engedd, hogy ezek közénk és közéd álljanak. Ámen.

— Ma Isten iránti szeretetemet teszem elsővé minden döntésemben. —

Murray Jose (Perth, Ontario)