Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek.” (Lk.6:27)

Jancsika 5 éves volt. Szeretett mindenkit és bízott mindenkiben. Aztán idősebb testvérének biciklijét ellopták a teraszról. Jancsika egészen csalódott lett. Nagy játszások után végre ágyba tért, s elmondta az esti imát. Imája végén áldást szokott kérni a nagy család minden tagjára. Most azonban csak annyit mondott: „Áldd meg apát, anyát! Fáradsága miat a többit összefogta így: „És mindenkit.” Akkor hirtelen hozzátette: „A tolvajokat ne!”

Az érett, felnőtt keresztyének is ilyen gyerekes gondolkozásnak sokszor. Szívesen és örömmel imádkozunk szeretteinkért, de háborgatóink és ellenségeink kimaradnak belőle. És még a megtért embereknek sem könnyű jót tenni azokkal, akik gyűlölettel vannak hozzájuk. Nehéz lecke, de Megváltónk példája ezt tanítja. Ő imádkozott azokért, akik keresztre verték. — Jancsika másnap elmondta apjának, hogy a biciklitolvajra nem tudta kérni Isten áldását. Az apa beszélgetni kezdett kisfiával. „Pedig tudod, fiam, Isten még ennél is többet kér. Mit szólnál hozzá, ha kiderülne, hogy a tolvaj árva, és én örökbefogadnám és testvéred lenne? Látod, Isten Fiát meggyilkolta az ember, és Isten ezeket a gyilkosokat is szereti.” Jancsika értelmetlenül állott ott, de mi sem értjük Istennek ily nagy szeretetét.

IMÁDKOZZUNK; Urunk, könyörülj rajtunk, bűnösökön, hogy megértsük és kövessük a szeretet útját. Ámen.

— A szeretet győzelme biztos. —

H.L. Ensign (Michigan)

PÉNTEK, SZEPTEMBER 26. — Olvassuk: Lk.6:27-38.