Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással.” (Ám.3:3)

Hallottam már a fenti Igéről esküvői beszédet. Az Ige két embernek egymáshoz való kapcsolatára nézve is érvényes, de itt határozottan az ember és Isten viszonyé ról van szó. „Csak titeket választottalak... azért büntetlek meg minden gonoszságotokért” — mondja a 2-ik vers. Kimondhatatlan nagy dolog az, ha a világ Ura kiválaszt egy népet, vagy egyeseket az üdvösségre, hogy már itt a földön Vele járjon. A kiválasztás nagy ajándékát azonban nem lehet semmibe venni, megcsúfolni. A Szent Istennel csak az járhat, aki megegyezik Vele. Ha valaki nem akarja a tisztát és jót, hanem továbbra is gonoszságot cselekszik, az Isten haragját vonja magára. Isten szereti választott népét és választott gyermekeit, és nem örül, hogy büntetni kell őket. Annak örülne, ha meghallgatnák parancsait az övéi, és igent mondanának jóra intő szavára. Isten békességben, egyezségben akar velünk járni, s nekünk tudnunk kell, hogy minden hozzánk intézett szava életet és üdvösséget adó.

Ámos kész volt meghallani az Úr szavát, és engedelmeskedett, mikor prófétájának hívta el. Isten hozzánk is szól. Mi meghalljuk-e szavát? Hajlandók vagyunk-e megegyezni Vele, az Ő szent mértéke szerint élni és hűségesen hirdetni üzenetét?

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük, hogy Magadnak választottál. Adj engedelmes szívet. Ámen.

— A hívő nem mond ellen Istennek. —

Mabei Cherry (N.C.)

SZERDA, SZEPTEMBER 24. — Olvassuk; Ám.3:l-8.