Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 21. —Olv. Ap.Csel. 2:1-21.

„Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt. 18:20)

Új templomot épített a gyülekezet, fényesebbet, modernebbet. A tagok közül sokan panaszkodtak, hogy az újnak nincs az a melegsége, meghittsége, mint a réginek. A vitát az én szívemben kisfiam kérdése oldotta meg: „Édesapa, itt lakik az Isten?” Azonnal feleltem: „Igen, fiam, itt.” De aztán elgondolkoztam feleletemen. Ki mondja meg, hogy itt lakik-é? Tulajdonképpen, hol is van az Isten? Tudom, mert tanultam, hogy Isten mindenütt jelenvaló. De az én szívem is valami személyes megtapasztalásra vágyik. Akkor eszembejutott Jézus felséges ígérete: ahol az ő nevében 2-3 egybegyűl, közöttük van. Közösséget vállal velük, mint tanítványaival. Nem számít a hely, a körülmény, még a szív állapota sem. Jézusnak elég, hogy az Ő nevében jöjjetek egybe. Megjelenik köztük, mert tudja szükségük van Őrá, hogy vigasztalásával, erejével, békéjével szolgáljon. Férj és feleség közt, a családban ott van, ha imádkoznak, s templommá szenteli a helyet. Viszont a legfényesebb templomban sem lakik ott az Isten, nincs jelen Jézus az ő Lelke által, ha nem az Ő nevében jönnek össze imádkozni Hozzá, imádni és tisztelni őt. Akik Isten házát egykor latrok barlangjává tették nem haltak ki.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük, hogy nem vetsz meg minket. Legkisebb közösségünkben is ott vagy, ha nevedben jelenünk meg. Ámen.

— Ha az Úr csinál neked házat, abban ott lakik. —

Mike Griffin (Washington)