Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.” (lKor.4:l)

Néhány barátom méhészettel foglalkozik. Majdnem minden évben bőséges aratást hoznak számukra azok a kis szorgalmas bogarak. „De mi történik rossz aratás idején?” — kérdeztem egyik méhésztől. Azt válaszolta, hogy a méhek egyszerűen feleszik saját terméküket, és nagyon kevéssel produkálnak több mézet, mint amennyire nekik szükségük van.

A beszélgetés emlékeztetett engem a fenti Igére, amit aznap olvastam. Ha szükebben van valamiből, időből, pénzből, szellemi képességből, megkísért a gondolat, hogy csak magunk élvezzük azokat, és ne is igyekezzünk többre, hogy másoknak is juttathassunk. De a kér. embernek eszébe kell venni, hogy ő Krisztus szolgája és Isten titkainak sáfára. Nem tulajdonos, csak megbízott. Isten mint gazda termelést vár szolgáitól. A jó gazda megbecsüli szolgáit, de ugyanakkor hűséget kér. A hű sáfárság nemcsak az igehirdetőkre, hivatalos pásztorokra vonatkozik, hanem mindazokra, akik Isten titkait, az evangélium igazságait kegyelemből megismerték.

Testvérem! Ha Krisztus szolgája, sáfára vagy ne feledd: ő bízott meg, neki vagy felelős, Ő ítél meg. Neki szenteld magad, az Ó nevében beszélj, Őt hirdesd, az ő segítségére támaszkodj, Őtőle végy utasítást.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, Uram, a legnagyobb megtiszteltetést, hogy szolgád lehetek; hogy titkaidat megismertetted velem. Tégy igazságod hű sáfárává. Ámen.

— A minősítést Krisztustól várd! —

J.A. Fisher (New Jersey)

KEDD, SZEPTEMBER 16. — Olvassuk: 2Kor. 9:6-15