Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak." (Csel. 24:15B)

A feltámadásnak úgy az Ószövetségben, mint az Újszövetségben óriási Igei bizonyítéka van, és talán az lenne a legdöntőbb, ha csak az Ige beszélne Istennek e legnagyobb kegyelméről. A világ egyik legnagyobb szenvedője Jób, Jézus földreszállása előtt sok száz évvel így kiáltott fel: „Tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll, és miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.” (Jób 19:25-26.)

Az I. Kor. 15 rész igazolja a Krisztus feltámadását és benne a mi feltámadásunkat is.

Istennek hatalma van még az elszórt hamvakat is feltámasztani, hogy azután az utolsó ítéletben megtörténjék a nagy szétválasztás: az élet feltámadására, vagy a kárhozat feltámadására. Jók és gonoszok, hívők és hitetlenek egyaránt feltámadnak, de a feltámadás örömében, boldogságában csak a hívők, csak az Isten kegyelme által újonnan születtek részesülnek. Nem mindegy, hogy az örökéletre, vagy az örök kárhozatra támadunk fel.

IMÁDKOZZUNK: Uram! Köszönöm, hogy feltámadott Jézus Krisztusom van. Köszönöm, hogy Ő az én számomra is a feltámadás és az élet. Ebben a bizonyosságban adj számomra boldog halált és dicsőséges feltámadást. Ámen.

— A koporsó mellett, hol olyan döbbenetesen dübörögnek az aláhulló rögök, halljuk ki a szót: feltámadunk, feltámadunk. —

SZERDA, SZEPTEMBER 10. — Olvassuk: Ján. 5:24-29

Dr. Vásárhelyi Lajos (Magyarország)