Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„A földindulás után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben, a tűz után halk és szelíd szó hallatszék.” (lKir.19:12)

Mindnyájan tapasztaltunk már nehéz időket. Van, aki olyan messze is elmegy, hogy azt mondja: „Nem érdemes élni.” Az ilyen levertséget mégis követheti az életöröm túláradásának olyan szakasza, melyben csak dicsérjük az Urat csodáiért. Illés próféta megtapasztalta ezt, sőt még többet is. A mai és a megelőző igeszakaszokban beszámolót olvasunk Baál, bálvány isten prófétáinak legyőzéséről és megöléséről a Karmel hegyén. Rögtön utána Jézabel királynő halállal fenyegeti Illést, aki kétségbeesik és a pusztába menekül. A Hóreb hegyéhez eljutva, Isten azt parancsolja neki, hogy álljon elébe. Vihar, földrengés szaggatja a hegyet, majd tűz támad, de Isten nem volt ezekben. Ekkor egy halk, szelíd hang jelezte az Úr jelenlétét.

Sokszor így jelenik meg a mi életünkben is Isten. Nem ijeszteni akar. Szeretetét hozza. Mit mond ez a halk, szelíd hang? „A csendesség és bizalom erőt adna.” Az Úrral való csendességben másként látjuk meg a dolgokat, mint az ijesztő viharban. — Isten Úr a dolgok, történések felett. Az övéit nem irthatja ki a Gonosz e világból. Bizonyságtevőket mindig hagy az Úr.

IMÁDKOZZUNK: Uram, ne engedd, hogy a sötét idők kétséget támasszanak szívemben uraságod felől. Ámen.

— A megkeseredés és lemondás nem illik a keresztyénekhez. —

HÉTFŐ, SZEPTEMBER 8. — Olvassuk: 1. Kir.l9:l-18.

Helen Roberts (California)