Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

,.Amilyen könyörülő az atya a fiákhoz, olyan könyörülő az Úr az Öt félék iránt.” (Zsolt. 103:13)

Akik tisztelik és félik Isten szent nevét, azokhoz Ő olyan, mint egy apa, és úgy cselekszik velük, mint egy apa. Az igazi apa együttérez gyermekével. Szívesen szenvedne helyette, ha fájdalma van. A gyermek sóhaja, nyögése elevenébe hasít. Sajnálja, mikor gyenge az ismeretben, mikor félrelép; és oktatja, türelmes hozzá, megbocsát neki. Mennyei Atyánk is ilyen érzőszívü irántunk. Mikor a legjobbra igyekszünk, és a legjobbat teszszük akkor is sok olyat lát bennünk, amin szánakozik, irgalomra indul. Hát még, amikor a tékozló fiű útját járjuk, mennyi szeretetre és könyörületre van szükségünk a mennyei Atya részéről. És Ő könyörülő. Nem olyan Istent imádunk mi, akinek kőszíve van.

Egy lelkész meglátogatott egy matrózt, aki közel volt a halálhoz. Beszélt hozzá lelke állapotáról és kérte, hogy bízza magát Jézusra. A beteg komor, sőt visszautasító maradt. A vizitek eredménytelenül ismétlődtek. Végül a lelkész a fenti Igét gyermekkorában tanult verses formában mondta el a betegnek. Erre könnyek indultak el szeméből. Emlékezett, hogy meghalt anyja tanította erre. A matróz megtért, és életben maradt, mert a lelkész apai szeretettel és türelemmel volt iránta. Ilyen, sőt ezerszer ilyen az Úr.

IMÁDKOZZUNK: Uram, magasztalom irgalmadat, mely magasabb az egeknél és mélyebb a tengereknél. Ámen.

— Nem olyan Urunk van, aki ne tudna megindulni nyomrúságunkon. —

SZOMBAT, SZEPTEMBER 6. — Olv.: Lukács 15:11-24.

Dorothy Pryse (Ohio)