Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 29. — Olvassuk: 2 Pét. 1:5-11. ..Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket." (János 15:12) Nemrégen két vadidegen megtudta rólam, hogy ke­resztyén vagyok. Az egyik a sorban előttem álló ember volt. mikor a chicagói repülőtéren vártuk, hogy jegyünk­re pecsételjék ülőhelyünk számát. A másik a repülőgép egyik személyzete volt. Amikor bevégezte a veszély ese­tén követendő utasítások elmondását, odajött hozzám és így szólt: „Nagyon tetszik nekem a Szent Lelket jelké­pező kis galambja.” Ugyanakkor megmutatta az ő kis halat ábrázoló melltűjét, amit szürke egyenruháján vi­selt. Mindkét alkalommal arról tudták meg keresztyén vol­tomat, hogy kis jelvényt viseltem a kabátomon. így kez­dődött el mindkét alkalommal egy meghitt, komoly be­szélgetés. Bizonyára voltak más keresztyének is közelünkben, mégis kis jelvényem folytán ismertek fel engemet. De mi más egy keresztyén igazi ismertető jele? Miért van szükségünk jelvényre, hogy felismerjük egymásban ke­resztyén voltunkat? Az első keresztyéneket tetteikről lehetett felismerni. Arról ismerték fel az emberek őket. hogy mily nagyon szerették egymást. Kövessük mi is példájukat, és úgy töltsük be Krisztus parancsolatát, hogy szeressük egy­mást! IMÁDKOZZUNK: Mesterem. Úr Jézus, add. hogy je­lenléted életemben olyan nyilvánvaló legyen, hogy min­denki meglássa keresztyén voltomat. Ámen. — Én viselem-e a keresztyénség jeleit? — Wood Robert (Hermitage, Tennessee)

Next

/
Oldalképek
Tartalom