Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben?” (II. Mózes 4:2.)

Mózes az égő csipke-bokor előtt állva, egy csomó kifogással próbálta elhárítani magától Isten kiválasztó és elküldő akaratát. Mint Mózes, sokszor mi is így szólunk: „Mit tehetek én? Ki fog reám hallgatni? Sem kedvem, sem tehetségem ahhoz a küldetéshez.” Ekkor kérdi Isten: „Mi az a kezedben?”... Mid van, amivel Isten hatalmát a saját életedben megmutathatod? Van-e munkád? Lehet-e alkalmasabb hely a világon, a Teremtő nagyságának megbizonyítására? Vannak-e talentumaid? Használd fel azokat Isten dicsősége szolgálatában.

Nézd Jézust. Földi élete végén semmije sem volt, csak egy durván ácsolt fakeresztje. Isten mégsem vádolta érte. Ellenkezőleg ezt mondotta néki: „Ha a kereszt az, amit az emberek kezeikbe tesznek, akkor az a kereszt lesz az egyetlen út mindazok megváltására, akik hisznek.”

A mi életünk bármilyen kicsinyek vagyunk is, fontos Istennek. Ő minket tett kovásszá az emberi közösség számára. S Ő fel is használ minket a mások javára, ha átadjuk magunkat néki.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten, alázattal valljuk meg Néked erőtelenségünket. Mégis arra kérünk, segíts követni a Te hívő szódat. Abban a boldog hitben kínáljuk fel magunkat szent országod szolgálatára, hogy Veled mindenek lehetségesek. Fogadj el úgy, amint vagyunk. Formálj át Szent akaratod szerint. Töltsd ki ránk Szent Lelkedet. S használj fel a Te szolgálatodban. A Jézus nevében kérünk. Ámen.

— „Imhol vagyok én; küldj el engem.” —

Farrel Mildred, (Pennsylvania)

PÉNTEK, ÁPRILIS 25. — Olv.: — l.Kir. 1:25-31.