Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„Az Úr az én erőm és paizsom, benne bízik szívem.”

(Zsoltárok 28:7)

A szálloda előszobájának fogadóasztalánál dolgozom, ahol mindenféle emberek megfordulnak. Üzletemberek, kirándulók, gyűlésekre utazók, mindenféle nemzetből valók keresztezik az előszobát. Mivel harmadik műszakban, hajnalra fordulóan dolgozom, a legrosszabb állapotukban látom őket, — részegen, álmatlanság miatt mogorván, a nap nehézségei következtében türelmetlenül. Úgy látszik, hogy a nap minden baja az éjszaka közepén jelentkezik legzavaróbban. Túlhajszoltnak és meg nem becsültnek érezve magam, szinte mindennap tapasztalom, hogy az idegeim feszültek és türelmetlen vagyok. Gyakran gondolkoztam azon, hogy a nehézségek ilyen fergetegében, hol találhatom meg Istent, s a békét, a belső nyugalmat, amiről a hívők prédikálnak.

Isten jelenlétének keresése mindaddig eredménytelen volt számomra, amíg magamba nem néztem. Akkor aztán felfedeztem, hogy Isten jelenléte a szállodai előszobában jórészt a szívemben való jelenlététől függ. A feszültség, amit éreztem feloldódhat, ha bízom az Úrban minden percben. Isten szeretetét és megértését én sugározhatom másokra ahelyett, hogy azt másokban keresném.

IMÁDKOZZUNK: Uram, légy a szívemből a körülöttem levő világra kiáradó világosság. Tartsd ébren bennem való jelenléted tudatát, amikor így imádkozom: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.”

— Az én magatartásom határozhatja meg mások viselkedését. —

David Gasperson (Louisville, Kentucky)

SZERDA, ÁPRILIS 9. — Olvassuk: Zsolt. 28.