Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„Isten pedig a hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róma 5:9)

A nagyhéten Soka Isaac prédikált gyülekezetünkben, Brisbane Ausztráliában. A New Guineái Pápua Fennsíkjáról jött közénk látogatóba. Hozzájuk a keresztyénség csak 25 évvel ezelőtt érkezett meg.

Isaac a keresztrefeszítésnek reá történt hatását próbálta velünk megértetni. Ezt mondta: Ti itt Ausztráliában nem is tudjátok, mit jelent az ellenség fogalma. Mi soha nem szólunk ellenségünkhöz másképpen, mint durván fenyegetőzve. Ha ellenségünk belép oda, ahol mi tartózkodunk, azonnal elhagyjuk azt a helyiséget. Ha bárki az ellenség családjából megsért, vagy megöl valakit a mi családunkból, kötelességünknek tartjuk, hogy őt magát, vagy mást a családjából megöljünk, vérbosszút álljunk. Mi soha nem bocsájtunk meg, soha nem közelítünk ellenségeinkhez.

„De én tudom már — folytatta Isaac — aki Isten ellensége voltam, hogy énértem az Ö egyszülött Fiát kereszthalálra adta bűneim váltságául.” „Én, aki ellensége voltam Istennek, barátjává lettem szent Fiának véráldozata által.” És te tudod-é, Testvérem, hogy a pápuák természete benned halált nemz?

IMÁDKOZZUNK: Uram, ellenséged voltam, mégis barátoddá fogadtál engem. Segíts azért abban, hogy magamat megalázva tudjam én is ellenségeimet barátaimmá tenni. Ámen.

— Hála Istennek, hogy Ő másképp ítél, mint mi emberek. — David C. White (Nausori, Fiji)

HÉTFŐ, MÁRCIUS 31. — Olvassuk: Róma 5:6-11