Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)
1979-09-01 / 5. szám
„A parancsolatnakvége pedig a tiszta szívből, jólelkiismeretből és igaz hitből való szeretet.” (I.Tim. 1:5) Isten csodálatos öröm üzenetének másokkal való közlése egyszerűnek látszik, mégis hány esetben hangsúlyozzuk saját fontosságunkat Isten ajándéka helyett: kötelességteljesítést végzünk Isten ügyének való odaszentelés helyett; önmegjavítást próbálunk, ahelyett, hogy alávetnénk magunkat Isten átformáló kegyelmének. Nemrég egyik városból egy másik városba igyekeztem, és idegen lévén, az odavezető út felől tudakozódtam. Két ember hosszadalmas, egymásnak ellentmondó útbaigazítást adott. Egy harmadik végül egy mondatban pontosan és világosan megmondta az irányt. Megadta az utcák neveit is, emelyeken át kel hajtanom. Micsoda különbsétg a három utasításban! Pedig mindhárman tudták a helyes utat, csupán a közlésben volt az eltérés. így nekünk is egyszerűen, világosan és hűen kell hitünket megosztani másokkal. Sokszor egy kérdés hatásosabb lehet, mint a megállapítások egész sora. Az Úr nem kívánja tőlünk, hogy minden választ ismerjünk; csupán azt, hogy helyesen mutassuk a Hozzá vezető utat. IMÁDKOZZUNK: Dicsérünk és áldunk Téged, Istenünk, végtelen szeretetedért, melyet megbizonyítottál hozzánk a Jézus Krisztusban. Add, hogy ezt a Te nagy szeretetedet meggyőző módon közöljük felebarátainkkal, hogy azok is Téged áldjanak érte, Ámen. — Krisztus segítségével világosan adhatom tovább az örömhírt. — Schümm Robert Vilmos (Elgin, Illinois) KEDD, OKTÓBER 16. — Olvassuk: I.Tim. 1:3-7.