Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 13. — Olv. Mt.5:l-12.

Mondom néktek, ha... olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.” (Mt.l8:3)

Sokat gondolkoztam Jézus szavain. Hiszen 4 gyermekemben, 11 unokámban egyaránt láttam a bűnök sokaságát születésüktől kezdve: engedetlenség, irigység, makacsság, káröröm, és sorolhatnám végnélkül is az emberi nyomorúságokat. Mindezek nem csírában, de teljességben vannak meg a gyermekben is éppen úgy, mint bennünk. Jézus tehát nem a bűntelenségre, nem az emberek által sokszor hangoztatott gyermeki ártatlanságra utal. Nem is a gyermeki őszintségre, hiszen a titkolódzás, a hazudozás nagyon is ott van már a gyermek szívében is. Ami a felnőttekből hiányzik, de bennük bőven megvan, arra utal itt Jézus: kicsiségük tudata (alázat) és a tanulékonyság.

Hányszor mondja Jézus: tanuljátok meg tőlem, s mennyit tanított! De a felnőtt bölcs és nem akar tanulni. Gőgjében nem érzi annak hiányát.

Egy író liften ment a 9-ik emeletre. Egy 6 éves kislánnyal beszédbe elegyedve, viccelt. ,,Én magasabbra megyek, mint te, és közelebb leszek Istenhez.” A gyermek komolyan felelt: „Azért nem kell magasra menni. Isten a szívünkben van.” A kicsi elhitte és szívébe zárta a leckét. Bár mi se lennénk bölcsek önmagunkban, hanem hallgatnánk Jézus tanítására alázattal.

IMÁDKOZZUNK: Uram, tégy kicsivé, és adj tanulnivágyást szívembe Rólad és a Te akaratodról. Ámen.

— Isten dolgairól gyermekektől is tanulhatunk. —

Jacyra S. Fernandes Silva (Sao Paulo, Brazil)