Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„Ismét beszélt hozzájuk Jézus: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8:12)

Azért van élet a földön, mert a Nap fénye és melege elárasztja azt. A Nap világossága nélkül állatok, növények, madarak és az ember nem élhetnének. Pompázó színek is azért vannak, mert a Nap ontja a sugarait. A Napnak fénye és melege tehát nemcsak lehetővé teszi az életet, hanem élvezetessé is.

Gondolj arra, végig tudnál-e élni egy életet szuroksötétségben? Találkoztál-e már hadifogollyal, aki évekig a sötét börtön mélyén szenvedett? A Nap melege nélkül pedig nemcsak kényelmetlenségi érzéseink lennének, hanem egyszerűen nem tudnánk túlélni a hideget: meghalnánk.

Jézus Krisztus, a mi Napunk, lelkünket fénnyel tölti, szívünket melegséggel árasztja el. Fénye ad reményt bűnünk sötétségében, s így élhetünk szeretetének világosságában. Jézus Krisztus és az Ő Lelke nélkül irányt veszítenénk, és az élet hajtóereje kihalna belölünk. Ő, a világ világossága felvillanyozza és megtölti életünket. S nevetünk a következő napnak, mert azon is Ő lesz velünk. Ez olyan bizonyos, mint amilyen bizonyos, hogy ott van a Nap az égen.

IMÁDKOZZUNK: Áldott Istenünk, ha Te mennyei világosságodban élünk, akkor mi magunk is világosságai lehetünk ennek a világnak. S látván a mi cselekedeteinket, Téged dicsőítenek az emberek. Segíts minket ennek elérésében. Ámen.

— Krisztus világosságában felmérhetjük saját lehetőségeinket. —

KEDD, JÚLIUS 3. — Olvassuk: Ján. 8:12-20.

Pereira Ezékie Lopes (Brazília)